- Ez hihetetlen! Élvezettel kotyvasztott ott lenn, a pincében! Azt tervezi, hogy megöli az apját valami sorvasztó főzettel! Éjfélkor táncot lejtett az éjszakában, aztán a Holdat bámulta! –hadarta dühösen Sirius. A Rend minden egyes tagja jelen volt, kivéve Mundungust és Billt, akik a lányt vigyázó őrjáraton voltak.
- Ne légy ilyen… -Tonks elharapta a mondat végét; nem talált megfelelő jelzőt társa viselkedésére, mert titokban valahogy ő is így érzett a lánnyal kapcsolatban.
- Hogy néz ki? –kérdezte izgatottan az egyik rendtag. Mindannyian kíváncsian fürkészték a két hírhozót.
- Mit számít az? –horkantott Sirius megvetően. Sokan megmosolyogták; tudták, hogy csak ez a két ember nem lett felvilágosítva a lány származásáról és a halálfalók által neki szánt szerepről –vagyis semmiről nincs tudomásuk Snape előző jelentéséből. Dumbledore ugyanis azonnal elküldte Blacket és Tonksot őrjáratra, miután Severus négyszemközt beszámolt neki a gyűlésen történtekről. Csak pár órával később hívták össze a Rend legfontosabb tagjait és jelentettek be mindent. De persze e találkozó idején Siriusnak és Tonksnak épp Queen-számokat volt szerencséje hallgatni a Crash-birtokon…

- Na? –dőlt előre kíváncsian Mr Weasley.
- Ha tudni akarod, kissé egyhangúan. –jelentette ki Sirius. –Fekete haj, fekete szem, fekete ruhák. Ja és persze holtsápadt bőr. Mint ennek a pojácának.-vetette oda félvállról Snape felé. Az elhúzta a száját, de nem reagált a megjegyzésre.
- Azt nem tudhatjuk. –vágott bele Tonks, remélve, hogy még ma ő is szóhoz jut.
- Mit? Hogy hogy néz ki ez a denevér? –vigyorodott el Sirius csúfondárosan.
- Ha nem vetted volna észre, Black, nem egy egyfős komikuselőadásra jöttünk. Arra nekem ott vannak a bájitalórák a jó tehetségű keresztfiaddal. Na, AZ vicc, amit ő produkál az óráimon. –vágott vissza Snape hasonlóan kellemetlen éllel.
Sirius arcára egy halloween-i maszkhoz illő fintor tolult.

- AZT nem tudhatjuk –folytatta rezignáltan Tonks –hogy milyen a bőre a lánynak. Csak holdfényben illetve halvány gyertyafénynél láttuk, az nem mutatta az igazi árnyalatát.
- Majd Billék megmondják, hogy igazam van. –morogta Sirius.
- Ki a fenét érdekel ez a maszlag? –vágott bele Snape bársonyos hangja a hirtelen támadt zajba, amibe halk kuncogások és félhangos beszélgetések vegyültek. –Igazgató úr, a körülményeiről még nem is hallottunk semmit, ezek meg a bőrének az árnyalatáról vitatkoznak!
- Téged senki sem kérd… -kezdte Sirius, de Dumbledore közbeszólt:
- Igazad van, Severus (itt Snape diadalmas-flegma képet vágott Black felé), néhány dolog még homályos előttünk. Azt már tudjuk –fordult a többi tag felé- hogy egy eldugott falu közelében élnek egy nagyobbfajta birtokon. De hogyan? Feltűnő a fényűzés és a mágia jelenléte? Hogy bánik a lánnyal a halálfaló házaspár?

Tonks a homlokára csapott. Persze a sajátjára.
- MUGLIK MÓDJÁRA ÉLNEK! –harsogta. –A pincén kívül semmi nem utal varázsló származásra! Be van vezetve az áram, vezetékek, izé, szóval szó szerint egy csepp mágiát sem használnak… Vagyis pont csak cseppeket… a bájitalok. De azok is eldugva egy kis szekrénybe a fürdőben. És a pincében is csak hozzávalók, üst, bájitaltan-könyvek… Semmi más! Se egy pálca, se egy Reggeli Próféta! A lány kulcsot használt az ajtókhoz Alohomora helyett! Sőt mi több, úgy tűnik, a bájitalfőzéssel is csak ő foglalkozik, az ő felségterülete a pince!

A közönség remek volt. Szinte mindannyian hüledeztek, felhördültek és fennhangon elcsodálkoztak a megfelelő részeknél. Kivéve szegény Severust, aki összefonta karjait, és igyekezett nem kimereszteni a szemeit a sokk hatása alatt.
- Van egy olyan érzésem, hogy Nemesis sose járt a Durmstrangba. –emelte fel a hangját Dumbledore. –Voldemort tévedett. A bukása után az álszülők valószínűleg csak annyit tettek meg, hogy megtartották a gyereket. Sőt mugli módjára tették ezt, hogy jobb hatásfokkal bujkálhassanak előlünk. Ez egyértelmű, hisz 16 éve körözés alatt álltak, napjainkban pedig már az eltűntek listáján. Biztosra veszem, hogy Nemesis mugli iskolába jár, mugli módjára él, sőt nem is tud a származásáról, nem tud a varázsvilágról!

Szavait áhítatos csönd követte.
- De –szólalt meg bátortalanul Tonks –akkor honnan tud a bájitalfőzésről? A szemünk láttára készített el egy nagyon bonyolult, fekete mágiára épülő főzetet!
Néhányan meglepetten hümmögtek.
- Megkockázatom, hogy szinte profi. Legalábbis nagyon úgy tűnt. –folytatta felbátorodva. –könnyedén, rutinosan dolgozott, és ráadásul élvezetből! Azt hiszem, ez a hobbija… -motyogta hitetlenkedve.
A hozzá közelebb ülők felkuncogtak.
- Ha belegondolunk, a gyógyításnak a mugliknál is nagy kultusza van. –tűnődött Dumbledore. –A házaspár nem akart lemondani teljes mértékben a mágiáról, legalábbis egyikük nem, és a lány előtt úgy tüntette fel, mint gyógynövényekkel való munkát. Nemesis meg akarta tanulni a szülő tudományát, végül valahogy szabad kezet kapott. Csak így történhetett.
- Azt akarja mondani, hogy a lány bájitalokat készít hobbiból, de fogalma sincs a varázsvilágról? –kérdezte megdöbbenve Arthur Weasley.
- Pontosan azt. –hunyorgott az igazgató.
Snape lehunyta a szemét.