Ma elmegyek Dumbledorehoz. Nem hagyhatom, hogy Ana – ha jól sejtem – becsapja.
Még nem tudom pontosan, miért tenné, de… ötletem van. Ezt kell elmondanom az igazgatónak.

- Gyere be, foglalj helyet nyugodtan. – kellemesen üdvözöl, néha még el is hiszem, hogy nincs semmi problémám, csak csevegni jövök ide. De, minthogy nem szoktam cseverészni senkivel, nem tart túl sokáig ez az idilli állapot. Nem ülök le, gyorsan akarok végezni, azon kívül nem is tudnék most egy helyben ülni. Egyre többször merül fel bennem, hogy tévedek, s ha így van, nem bocsátom meg magamnak, ha még egyszer ellököm magamtól Anat.
Ellököm? Hisz ő hagyott el! Se szó se beszéd…
- Miért kerestél meg ilyen késői órán? – kérdi nyugodtan.
- Anabelle-ről van szó. Titkol valamit. Méghozzá nem is akármit. – közlöm a szerintem valós tényt.
- Biztos vagy ebben? – szemöldökét felvonja és ezzel azt az érzést kelti bennem, mint aki fatális barom, sőt, vak, és csak túlkombinálja a dolgokat. Végtére is, miért pont én vagyok az, aki megkérdőjelezi más szavahihetőségét? De amíg semmi konkrétumot nem tudok, ami Ana mellett szól, addig kitartok megérzésem mellett.
- Igen.
- Akkor azt hiszem, végére is értünk a beszélgetésnek. Jó éjszakát, Perselus. – ásít egyet, feláll, és mint, aki jól végezte dolgát elindul hálója felé. Nem értem. Igazán nem értem. Nem rejtem el elképedésemet, de mindegy, hisz nekem háttal úgy sem látja.
- Mégis hogy értsem ezt? – szólok utána jelezve nem kis megdöbbenésemet.
Megáll, lassan visszafordul, és kitekintve félhold alakú szemüvege mögül még mond valamit:
- Nem hinném, hogy van erő a világon, ami megingathatná Perselus Pitont abban a hiedelmében, amiről egészen biztos, hogy úgy van, ahogy gondolja. – ismét hátat fordít nekem és lassanként el is tűnik irodájából.
Egyedül maradok. Egyedül, karon öltve a gondolataimmal.
Gondolatok, vagy… érzések. Nem vagyok bolond, értettem, amit mondott.
Tehát rosszul gondoltam… de Dumbledore is olyan egyszerűen elintézte… annyira könnyen megbízik benne… Ha pedig közösen titkolnak valamit…
Nem! Üldözési mániám van!
De legyen… hiszek Ananak. Hamar be fog bizonyosodni, hogy igazat mond-e vagy sem.
Merlinre, mennyire szeretném, hogy ne legyen igazam!
Nincs jogom ezt tenni… nincs jogom megkérdőjelezni őt… hiszen én is ugyanazon az úton haladtam végig, amin ő… én is a rossz utat választottam.
Késő van… holnap kezdhetek mindent elölről.