Ez nem is annyira teória, mint inkább észrevétel, ami valószínűleg már mindenkinek kiszúrta a szemét. Szóval, a lényeg az, hogy Perselus és Harry élete a harmadik kötet óta bizony párhuzamosan halad egymással. A harmadik részben megtudjuk az egyik okot, hogy Piton miért gyűlölte a Tekergőket. Ekkor ő maga is harmadéves éves volt, akár csak Harry. A Tűz serlegében pedig a merengős jelenetben, mikor Bertha Jorkins emléke kiemelkedik a kőtálból és elmondja, hogy valaki megátkozta őt, mert látta az illetőt Florence-szel csókolózni az üvegház mögött ( kérdem én, ki lehet az, aki megátkoz egy másik embert, amikor az azzal fenyegeti, hogy lerombolja a róla kialakult képet azzal, hogy szétkürtöli az egész iskolában, amit látott. Úgy van: Piton). Az ötödik kötetben, a Főnix Rendjében nem kell emlékeztetnem senkit arra az ominózus jelentre, ami a Tekergők és Perselus között zajlott le a kastély parkjában. Mindennek betetézése pedig a hatodik kötet, ahol a két sors összefonódik, mikor Harry a kezében tartja Piton bájitaltan könyvét. Ebből csak egy valami következhet a hetedik kötetre vonatkozólag: a két szereplő sorsa továbbra sem válik szét... most tekintsünk el bizonyos körülményektől, melyek a Félvér Hercegben történtek, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy létezik a metamorf mágia és azt is, hogy Piton milyen különleges képességekkel rendelkezik... És ahogy Harrynek is választania kellett két út, a helyes és a könnyű út között, úgy Perselusnak is. És egyikük sem a könnyű utat választotta...